Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak a germán főisten továbbélése, akinek kettősége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.

Mikulás
A Mikulás a Miklós név szlovák fordítása. A köztudatban december 6-a hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben – tévesen. A szokás és a kifejezés csak 19. század legvégén érkezett Magyarországra, így csak harminc-negyven évvel idősebb, mint a Télapó szó. (A kortársak különben a Mikulás elnevezést ellenezték szlovák eredete miatt.)

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először és valószínűleg független a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai szótárak pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.

Érdekes tévhit, hogy a Mikulás kövérkés, jókedvű, piros ruhás megjelenését az egyik (piros színéről elhíresült) üdítőgyártó cég találta ki 1931-ben. Egy korábbi magyar gyermekkönyv (1928) hasonló megjelenéssel ábrázolta a Mikulást, így ez a feltevés nem állja meg a helyét, bár a cég minden bizonnyal hozzásegítette az öregapót a világhírnévhez.

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a menyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.

Télapó
A tél és az apó szavak a finnugor időkből származnak. Elterjedt nézet, hogy a Télapó kommunista szóalkotás, ami ebben a formában téves feltételezés. A Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként.

A kommunista diktatúra valóban erőszakosan előtérbe tolta a kifejezést, ám egyeduralma csak a Rákosi-rendszerre terjedt ki, amikor kötelező volt használata. Ezután a gyermekkönyvek és a folyóiratok vegyesen emlegették a Mikulás és a Télapó szavakat.

Szemben a fenyőünneppel – amely nem tudott gyökeret ereszteni – a Télapó kifejezés beépült a magyar nyelve, számos gyermekdal, vers, mondóka és mese révén pedig a most felnövő generáció is megtanulja. Az erőltetett használat miatt az a benyomás alakult ki, hogy a kifejezést azért alkották, hogy megfosszák december 6-át vallásos jellegétől, ám a valóságban a kommunista diktatúra nem feltalálta, „csak” használta a Télapó kifejezést.